Gáspár Sándor (1916 – 2011) festőművész bányász családból származott, Annavölgyön és Csolnokon nevelkedett. Korán megmutatkozó tehetségét a szakértők is elismerték, ennek ellenére művészeti tanulmányai megkezdéséig hosszú utat kellett bejárnia. A gazdasági válság idején gondoskodnia kellett családjáról, ezért Annavölgyön csillésnek állt. A II. világháború alatt katonai szolgálatot teljesített, majd 4 év hadifogság után csak 1949-ben, 33 évesen kezdhette el a Képzőművészeti Főiskolát. Felsőfokú tanulmányai befejezése után a Dorogi Szénbányászati Tröszt alkalmazásában a vállalat dekoratőre és festőművésze lett. Önmagát bányászfestőnek nevezte, témáit is jórészt innen merítette. Képein megörökítette a dolgozók emberfeletti munkáját, a bányászat történelmét és technikai fejlődését. 54 képből álló sorozatával feldolgozta a Dorogi Szénmedence történetét. Később megfestette Dorog panorámaképét is.
Művei a tényszerűség mellett azt a kitartást, bátorságot, hűséget sugározzák, melyek a bányászközösséget mindig is jellemezték. Bányászati témájú képeit 2007-ben a dorogi Bányász Szakszervezeti Szövetség önálló albumban jelentette meg, Bányászfestmények címmel.