A bányászjelvény a mesterség kezdeti, kézi fejtéssel történő időszakára utal, mikor a bányász bal kezében az éket, jobb kezében a kalapácsot tartva dolgozott. A két legfontosabb jelkép kezdetben álló helyzetben látható a címereken, majd a 14. századtól a jelvény önállósulásával az ék és a kalapács keresztezett helyzetben jelenik meg. A formája és elhelyezkedése változhat, utalva a tájegységre. Az ék formája is sokatmondó, a hajlított vagy íves formából a kőzet keménységére vagy megbontásának technikájára következtethetünk.
A szerszámok hamar megjelentek a városok címereiben, pecséteken és érméken egyaránt. Az eszközök ábrázolási módja korszakokként változik, visszatükrözi egy-egy időszak technikai fejlődését. Selmecbányáról származik a legkorábbi fennmaradt pecsét, mely tartalmazza a két ősi fejtési eszköz, az ék és a kalapács mellett a kapa és a csákány motívumát is. Kiegészülve a bányász alakjával, illetve egyéb szimbólumokkal, például pajzzsal, létrával.
A fejjel lefelé fordított ék, kalapács az elhunyt bányászok sírján jelent meg, továbbá ezzel a szimbólummal jelzik a bezárt üzemeket is.