Jó szerencsét!- így köszöntötték egymást hajdan a bányászok. A bánya mélyére indulva ugyanis tudták, hogy minden ott töltött hosszú műszak megannyi veszélyt rejt magában, az épségben való kijutás pedig sokszor csak a puszta szerencsén múlt.
A köszönésforma kialakulásának története az ókorba nyúlik vissza, a rómaiak Fortuna Salutaris-hoz, a jólét istennőjéhez imádkoztak. A névből eredő kifejezés később alakult át ’Glück auf’-ra.
1894. április 7-én Árkossy Béla, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület választmányának ülésén előterjesztette a német kifejezés legméltóbb magyar fordításának megválasztását. Végül Péch Antal javaslata, a „Jó szerencsét” került kiválasztásra, így hazai bányászati vonatkozásban ekkortól volt használatos.