A bányászokat munkavégzésük során számos veszély fenyegette. Ezek egyike volt a sújtólég, ami a metángáz és a levegő robbanóképes elegyét jelentette. A vészhelyzetet kezdetben kanári madarak jelezték előre: ha megérezték a gázt, eszméletüket vesztették, a bányászoknak pedig azonnal a felszínre kellett sietni.
1816-ban Sir Humphry Davy angol kémikus kifejlesztette a Davy-lámpát, mely pislákoló fényével jelezte, ha a levegő metántartalma elérte az 5-15% közötti értéket. A lámpás alsó része egy olajtartály volt, melybe a kanócot helyezték. A felső része volt az égéstér, melyet drótháló kerített körbe. A két részt egy fém hordozószerkezet fogta össze.
A lámpás használatával sem csökkent jelentősen a balesetek száma, így egy fejlettebb mérőeszköz vette át a helyét.
