Dr. Schmidt Sándor, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. dorogi igazgatója kezdeményezte a szénmedence bányáit összekötő alagútrendszer létesítését.
1915-ben kezdődött el az altáró építése, 1917-ben készült el az első, Dorogról induló, 2,5 km hosszú szakasz. Kezdetben a Reimann-altáró nevet viselte, a bányavállalat második számú vezetője, Reimann Lázár után. Folyamatos bővítések után 36 kilométer hosszú alagútrendszer alakult ki, mely összesen 11 bányaüzemet kötött össze.
Az altárónak köszönhetően sikerült megoldani a vízelvezetés problémáját, a kitermelt szenet egyszerűbben lehetett a felszínre juttatni. A Dorogi-medence bányáinak összeköttetése által Dorog virágzó várossá, a környék központjává vált.
2013-ban a bejárati építményt, valamint a jelenleg is látogatható 20 méteres szakaszát műemlékké nyilvánították.
