Schmidt Sándor (1882-1953.) bányamérnök, bányaigazgató, magyar királyi bányaügyi főtanácsos, Dorog város „atyja”. 1905-ben került Dorogra, majd 1911-től 28 éven át volt a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. bányavállalat dorogi igazgatója. Tehetséges és ambiciózus munkatársakkal vette körül magát, akikkel új bányákat nyitottak meg, régieket támasztottak fel. Néhány év alatt elérte, hogy Dorog lett ismét a szénmedence központja, melynek köszönhetően a település lakossága 2000 főről 8000 főre növekedett. Kiváló bányászati szakemberként nevéhez köthető a cementálási eljárás és az iszaptömedékelés elterjesztése. Szociálisan érzékeny vezető volt, felismerte, hogy a térség virágzása csakis „a tőke, mérnök és munkás vállvetett, harmonikus együttműködésével érhető el!” Ezen gondolat jegyében lépések sorát valósította meg. Igazgatósága idején épült fel a legtöbb dorogi közintézmény: városháza, bányakaszinó (ma könyvtár), két iskola, óvodák, bányafürdő, két templom, művelődési ház, kórház, sporttelep, bányaszékház (ma Intézmények Háza), a Tisztviselő telep és az Újkolónia. 1953-ban az ÁVH letartóztatta „népellenes szervezkedés” koholt vádjával. Két hónap múlva belehalt a kínzásokba. Személyét sokáig érzéketlen uraságként határozták meg, és évtizedekig jobb volt hallgatni róla. A rendszerváltás után azonban újra elfoglalta jól megérdemelt helyét a magyar bányamérnökök és Dorog nagyjai között. Emléktábláját 1997-ben avatták fel a nevét viselő lakótelepen. 2003-ban, halálának 50. évfordulóján avatták fel második emléktábláját a dorogi köztemetőben található kápolna belső falán. 2014-ben a hajdani téli lakhelyén közteret neveztek el róla. 2019 szeptemberében, nyári rezidenciáján (ma Vízmű) bronzszobrot avattak tiszteletére.