Zsigmondy Vilmos (1821-1888) bányamérnök, a bányatan egyik elméleti megalapozója, Jókai művének, a Fekete gyémántok főhősének ihletője. Pályájának indulását meghatározta az annavölgyi bánya élén végzett, nyolc évig tartó munkássága 1851 és 1859 között, neve azonban inkább artézi kutak fúrásával és termálvíz hasznosításával került a köztudatba.

A szabadságharcot követően érkezett a térségbe a fogságából felmentett Zsigmondy, majd Hantken Miksával együttműködve új bányabejáratokat fedezett fel, illetve szénrétegek kutatásában ért el eredményeket. Felhívta a figyelmet a talajfúrás fontosságára, eszközöket tervezett a hatékonyabb talajmintavételhez. Ezek a kutatások alapozták meg később a gyógyvizek felszínre juttatásának sikerét Harkányban, majd a Margitsziget és a Városliget területén.

1860-tól Zsigmondy Pesten folytatta szakmai tevékenységét, habár kapcsolata a szénmedencével haláláig megmaradt és mindvégig küzdött a bányászok élet -és munkakörülményeinek javításáért. A dorogi szénmedencében végzett munkásságának emlékére egy iskola és egy lakótelep viseli a nevét, halálának századik évfordulója alkalmából pedig a lakópark területén szobrot állítottak a tiszteletére.